Menü Bezárás

Településtörténet

Zalkod Árpád-kori település, nevét már a pápai tizedjegyzékben említették Zalgoch néven. Az első írásos említése 1255-ből maradt ránk. A honfoglalás után több mint 300 évig Zalkod területét külső ellenség nem érte el. A ma Zalkod néven ismert terület (10,21km2) régészeti története a Kárpát-medence benépesülésével vette kezdetét. Három lelőhely tanúskodik az újkőkori emberek jelenlétéről: a csenkei, a szegfarki és a jakabdombi. Nem tudhatjuk mennyi régészeti leletet mosott el a Bodrog és  a Tisza, de a bronzkorban az egyik legnagyobb leleteggyüttest 1924—ben mosta ki a földből az árvíz a régi temetőnél, melyet Mezőssy László továbbított a nyíregházi múzeumba. Zalkod legrégibb építészeti emléke a római katolikus templom, mely a falu központja volt évszázadok óta és az első házak is innen kiindulva kezdtek utcákká rendeződni. A xx. század első felében elkezdődött a település terjeszkedése, 1974-ben 11 utca volt Zalkodon. A birtokos réteg körében az 1920-as évekre sok változás történt. A két világháború közötti időszak meghatározó személyisége Mezőssy  László volt a falu egyetlen „ kastélyának” tulajdonosa, de 1950-ben el kellett hagynia a kúriát, amit az 1960-as években le is bontottak. 1950-ben megalakult az első zalkodi tanács és érdekes jelenség volt az országos sajtó szemében, hogy Zalkod egyfajta mintaközséggé vált azzal, hogy rendszeresen elsőnek fejezte be az aratást, elsőnek végzett a beszolgáltatással.A forradalom idején a tanács megszűnt. Az évtized szomorú jelensége, hogy rohamosan fogyni kezdett a népesség valamint a villany mellett hiányzott a vezetékes víz és csatornázás. Összesen három közkutat és udvari kutakat használhattak a falubeliek. A rendszerváltás után Zalkod Ismét önálló község lett a kenézlői körjegyzőségben. A polgármester Papp Gizella lett, aki immár 28 éven keresztül látja el tiszteletdíjas polgármesterként hivatalát. Az önkormányzat  az 1990-es évek óta több fejlesztést hajtott végre ( útépítés, belterület aszfaltozás, vízhálózat, vezetékes gáz bevezetése 1994-ben, szennyvízhálózat 2004-től, óvodai konyha, közösségi ház 2000-ben, világháborús emlékmű 2002-ben, önkormányzati épületek felújítása korszerűsítése). Ami nem változott az az árvíz, bármennyi gát épült a 90-es évek óta több árvíz is fenyegette a falut a legveszélyesebb a 2000-es volt.